18. rész

Sziasztok!

Meghoztam a legújabb részt, remélem, hogy tetszeni fog!

Tudom, hogy titeket ez nem nagyon érdekel, de azért megosztom

veletek, hogy a blogom elérte a 700 megtekintést! Köszönöm nektek! :)

Visszatérve a történetre... Remélem, hogy tetszik,

ebben egyetlen szó sincs Kate szemszögéből! :D

Komikat kérek!

○•Nóri•○

♣ Josh szemszöge:
A napok eszméletlen gyorsasággal teltek el Kate mellett. Az egész olyan volt, mint egy videófelvételt nézni, ami felgyorsítva megy és nem látsz belőle semmit, csak értelmetlen mozzanatokat és összefolyt festékpacákat. Ez is pont ugyanolyan volt, csak nem egy kasszasikerű filmben, hanem egy idióta szigeten voltunk.
Mire észbekaptam, akkorára már a nap tizedjére is lenyugodott a horizont mögött. Szállásunk erre az éjszakára is ugyanaz volt, mint az előzőek: a föld. Nem a legkényelmesebb, sőt, szerény véleményem szerint büdös szaga van...
Will Scott és a bandája nem tűnt fel újra, Kate-tel pedig legalább két napja nem kaptunk össze, ígyhát jelenleg minden simán ment. Találtunk kaját, meg mindig tudtam tüzet csiholni, szóval, mindent összevetve mégsem volt olyan rossz itt, mint azt gondolni mertem Arizonában.
 - Gondolkodtál már azon, miért ilyen a tűz színe? - kérdezte Kate halkan és tekintetét a lángcsóvákra szegezte, mint minden este.
 - Soha. - vallottam be, majd mosolyogva hozzátettem: - Elég mély gondolataid vannak. Talán...
 - Nem vagyok sem emós, sem gót. - vágta rá és végignézett a ruháin, amik messze megcáfolták a hallottakat. Mindig sötétbarna, fekete vagy sötétkék cuccokat hordott, néha már azon agyaltam, hogyan bírja ki ilyen sötét ruhákban a napon...
 - Meggyőző. - motyogtam, mire vágott egy fintort és kivette a hajgumit vörös hajából.
 - Csupa víz vagyok. Még mindig. - mormogta.
 - Már bocsánatot kértem. Háromszor. - feleltem vigyorogva.
 - Négyszer. - helyesbített. - De még nem bocsátottam meg neked. - rám emelte a tekintetét. - Nem volt szép, hogy belelöktél a tóba, Josh.
Óóó, igen, a tó. Reggel elindultunk nyugat felől errefelé és útközben rátaláltunk egy majdhogynem kör alakú tóra. Elég nagy volt, de nem volt nagyon mély. Természetesen beleugrottam, majd megragadtam Kate bokáját és berántottam magam után. Mosoly terült szét az arcomon az emlékek miatt.
 - Igazából, nem belöktelek, hanem berántottalak, másfelől pedig, nem szépre, hanem viccesre szántam. - vigyorodtam el, ő meg grimaszolva a vállára húzta a haját, hogy megszárítsa.
 - Vicces volt. - mondta egy kis idő múlva. - De máskor szólj, ha be akarsz rántani egy ismeretlen tóba.
 - Úgy lesz. - bólintottam.
Néhány percig csend volt, Kate tovább szárítgatta magát, én meg figyeltem.
 - Vigyázz, nehogy kigyulladjon a hajad, az is lehet, hogy nem vennénk észre, mert ugyanolyan színű, mint a tűz. - vigyorogtam rá.
 - Talán, észrevenném, ha leégne a hajam, ha másról nem, hát a forró hőmérsékletről. - vágott vissza.
 - Ugye tudod, hogy akkor hamarabb megszáradnál, ha levennéd a pulóveredet? Ha kell, elfordulok, vagy ilyesmi. - váltottam témát vállvonogatva.
 - Ja, persze. Nem, mintha csuromvizesen, nem látszott volna át az egész ruhám. - mormogta olyan halkan, hogy alig hallottam. - Szerintem már tök mindegy, hogy elfordulsz, vagy sem.
 - Tényleg, igazad van, teljesen mindegy. - ugrattam, mire arcát a tenyerébe temette. - Mi van?
 - Semmi. - felelte és felemelte a fejét.
 - Rosszul hazudsz. - mondtam.
 - Ezt még senki sem mondta. - vonta fel a szemöldökét és elmerengve nézett a tűzre.
 - Most is hazudsz? - kérdeztem, mire felnevetett.
 - Nem. - nevetgélt.
 - Azt ne mondd, hogy megilletődtél. - ugrattam, mire rám emelte a tekintetét.
 - Én, soha! Soha, de soha nem pirulok el! - mondta hangosan, mintha ezzel is azt bizonyítaná, mennyire igaza van.
 - Persze. - hagytam rá.
 - Komolyan.
 - Minden lány elpirul. - mondtam.
 - Én nem. - rázta meg a fejét.
 - Akkor sem, ha azt mondom, hogy ne menj vízbe ebben a ruhában, mert teljesen átlátszik, ha víz éri? Nagyjából annyira takart, mintha fehérneműben lettél volna.
 - Most csak hazudsz. - vont vállat. - Annyira azért nem látszott át.
A francba, ez nem jött be...
 - Inkább, aludj! - mondtam végül, mire diadalmasan felnevetett, de nem mozdult.
 - Nem fogsz elvinni a vízhez és beledobni, ugye? - kérdezte halkan.
 - Jó ötlet. - vigyorogtam, mire rám kapta a tekintetét. - Nem foglak bántani, nyugi. Megerőszakolni sem foglak.
 - Ez megnyugtató. - mormogta mosolyogva. - Én viszont, lehet, hogy...
 - Megerőszakolsz? - röhögtem fel.
 - Nem. - nevetett ő is. - Majd, leütlek valamivel. Sokkal könnyebb veled kijönni, ha horkolsz.
 - Nem horkolok. - vágtam rá.
 - Oké, oké. Sokkal könnyebb kijönni veled, ha alszol. - helyesbített és hátradőlt a földön. A haja szétterült a feje körül és tényleg olyan volt, mintha a tűz lángjai lennének.
 - Veled is, ha nem beszélsz, mert akkor mindig elrontot a külsőd által keltett összhatást. - mondtam.
 - Nem fogok elpirulni, ha hazudozol, Josh! - sóhajtott fel és lehunyta a szemeit. - Itt - mutatott a homlokára. -, megérzem, ha hazudnak.
 - Akkor rosszul érzed. - jegyeztem meg. - Komolyan beszélek.
 - Blablablabla... - motyogta és ásított egyet. - Kipurcanok.
 - Hajrá! - ugrattam, mire felnevetett.
 - Imádom, amikor ilyen kedves vagy. - vigyorgott.
 - Imádod? - vontam fel az egyik szemöldököm, de ezt ő nem láthatta, mert még mindig le volt hunyva a szeme. - Ezt úgy értem, imádsz engem.
 - Értsd, ahogy akarod. Bármit is mondanék, kiforgatnád a szavaimat.
Hihetetlen, hogy ilyen sablonos legyek. Alig tíz nap alatt ki lehet ismerni? Hűha... Ez lehangoló.
 - Ez igaz. - bólintottam még mindig az előző gondolatmenetemen agyalva. - Szóval, szerelmes vagy belém?
Olyan hangosan nevetett fel, mint addig még soha.
 - Sose hittem volna, hogy ilyen süket vagy, Josh. - mondta nevetve. - Eszméletlen...
 - De igaz? - ugrattam.
 - Ne is álmodozz róla! - rázta meg a fejét.
 - Talán a lányokat szereted? - kérdeztem komoran, mire felpattant a szeme és újra felült.
 - Nem, a cicákat. - mondta mosolyogva.
 - Most, komolyan! Nem foglak kigúnyolni, Kate! A lányokat szereted? - kérdeztem komolyan.
Úgy tűnt, azt hiszi, csak hülyülök, mert újra felnevetett.
 - Hagyd már ezt! - mosolygott unottan.
 - Akkor válaszolj! Nem fogok ítélkezni.
Felállt és odasétált mellém, majd leült. Keskeny vonallá préselte össze a száját.
 - Josh, az igazság az... - mondta halkan és tekintetét a homokra szegezte. Na, ne, nehogy azt mondja... -, hogy... - vett egy nagy levegőt és rám nézett. - ... a fiúkat szeretem, Josh!
Felnevetett, én meg fellélegeztem. Nem, mintha szerelmes lettem volna belé, de jobb tisztában lenni a helyzettel, azzal, hogy bepróbálkozhatok nála, ha nagyon unatkoznék és nem lenne mivel eltöltenem az időmet.
 - De, nem vagyok beléd szerelmes, és nem is leszek. - mondta és felszegte az állát.
 - Ugyan már! Belém minden lány szerelmes!
 - Valószínűleg a szerénységed miatt. - forgatta a szemeit és újra lefeküdt, de a térdeit felhúzta.
 - Az arcom és a testem miatt. - vigyorogtam rá, de újra lehunyta a szemeit.
Egy kis ideig csendben volt és már azt hittem, hogy elaludt.
 - Tuti, hogy a szerénységed miatt. - mosolyodott el. - Meg azért, mert hagyod őket aludni.
Vettem a célzást, viszont azért sem hagytam, hogy elaludjon.
 - Vagy pont azért, mert nem hagyom őket aludni. - jegyeztem meg.
 - Ez meg mi a francot jelent? - kérdezte, de utána rájött, mert felnevetett. - Azt hiszed, hogy azért zúgnak beléd a csajok, mert lefekszel velük?
 - Nem tagadom. - vontam vállat, mire felnevetett.
 - Szexista vagy. - mondta mosolyogva.
 - Ez nem igaz!
 - Dehogyisnem. Valld csak be, hogy szexista vagy, mi? - vigyorgott unottan.
 - Nem! - védtem magam. - Ha az lennél, akkor már te is az ágyamban kötöttél volna ki.
 - Nincs is ágyad, Josh! - nevetett fel. - Amúgy meg, hatalmas mákod lenne, ha megkaphatnál.
 - De sokat beképzelsz magadnak! - mormogtam.
 - Nem én mondtam, hogy azért szeretnek a... az ellenkező nemből, mert lefekszem velük.
 - Nem csak azért, mert lefekszem velük. - mondtam.
 - Szerintem ejtsük a témát. - vetette fel.
 - Végre, egy jó ötlet! - sóhajtottam fel. - Amúgy...
 - Ahhh, Josh! Hagyj már! A témát túltárgyaltuk, aludni akarok! - mondta kissé nyűgösen, de nem olyan nyűgösen, mint a többi lány. Ezt hogyan csinálja?
 - Csak azt szeretném kérdezni, hogy a régi ajánlatod áll-e? - mondtam, mire kinyitotta barna szemeit és rám nézett.
 - Milyen ajánlat? - kérdezte.
 - A... az az ügy a kiképzéssel kapcsolatban. Még most is úgy gondolod, hogy segítesz nekem? - kérdeztem feszengve.
 - Ja, hogyne. Amennyiben hallgatsz rám és nem okozol sebesüléseket magadnak vagy nekem, akkor szívesen segítek neked. - vont vállat és újra lecsukta a szemeit. - Jó móka lesz.
 - Ja, móka... - mormogtam. Hogyan lehet ez móka? - Mikor kezdjük?
 - Holnap. Minél hamarabb, annál jobb, nemde? Legyél egy kicsit lelkesebb, Josh! - vigyorgott lecsukott szemmel.
 - Juhhéééé! - mondtam és a hangom egy kicsit magasabbra szökött, mint általában. - Megfelelt?
 - Meg. - mondta nevetve.